AUGUSZTUS 29. Miért éppen ez a nap?

A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége 108 szakmai, társadalmi szervezet (a fotográfiai közélet kétezer aktív szereplője) választotta ki a magyar fotográfia történetéből ezt a jeles napot, amely 2003 óta minden esztendőben a fotókulturális nemzeti örökség és a kortárs fotóművészet értékeire irányítja a társadalom figyelmét.

Ez a nap augusztus 29-e, amikor először készült - 1840-ben - Magyarországon, nyilvános eseményen fénykép vagy ahogyan akkor nevezték dagerrotípia. Erről tudósított a Magyar Tudós Társaság évkönyveinek V. kötete, amely hitelesen beszámolt a rendkívüli   bemutatóról. Innen tudhatjuk, hogy a Magyar Tudós Társaság tizenegyedik nagy gyűlésén, 1840. augusztus 29-én Vállas Antal rendes tag a nemzeti kaszinó Duna felé fekvő termeiben egybegyűlt társaságnak két, olajozás és égetés nélkül, általa készült Daguerre-féle fényképet mutatott be. Ezzel bizonyítva, hogy birtokában van mindannak a tudásnak, amellyel élethű képeket alkothat a világról. A gyakorlati bemutatóról így számolt be az évkönyv: "… az academia' költségein és számára bécsi opticus Plössl által készített daguerréotyppel a' Dunát és a kir. várat vette fel, Daguerre' eljárásában ibolyó helyett ibolyófestményt használván".

A világ fejlődését alapvetően meghatározó találmány hírét először 1839. január 7-én hozták nyilvánosságra. Ám ekkor az újságközlemények még semmilyen konkrét ismeretet nem tartalmaztak magáról az eljárásról. Az először Párizsban, majd szerte a világon megjelent szenzációs hír Magyarországra 1839. február 2-án jutott el. A Hasznos Mulatságok című lap közleményét - a fény hatásának állandósításáról - eztán még nagyon sok követte a különféle újságokban, de ezek alapján senki sem tudta meg, mi lehet a titka Daguerre mesternek. Ezt csak 1839. augusztus 19-én hozták nyilvánosságra Párizsban. Közel egy év telt el, amíg a pesti közönség láthatott valódi fény-képeket (fém-képeket) - dagerrotípiákat - a Pesti műkiállításon, 1840 júliusában. Ám ez még mindig nem arról szólt, hogyan készíthetnek az érdeklődők hasonló felvételeket. Ezt először Vállas Antal árulta el és mutatta be hazánkban a Magyar Tudós Társaság ülésén, 1840. augusztus 29-én. Ebben azonban nagy segítségére lehetett, az időközben magyar nyelven megjelent első fényképészeti szakkönyv is, amelyet német nyelvből dr. Zimmermann Jakab fordított le. Címe: Daguerre képei elkészítése módjának leírása.

Vállas Antal másik elévülhetetlen érdeme a fotográfia történetében az, hogy megtanította fényképezni Rosty Pált, aki ránk hagyományozta a Fényképi gyűjtemény című albumát. Egy olyan képsorozatot, amelyet - 1857-1858-ban - Havannában, Orinocco vidékén és Mexikóban tett utazása során készített.

Vállas Antal (1809. május 18, Pest - 1869. július 20. USA, New-Orleans) emlékére a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége emlékplakettet adott ki 20 példányban, amelyeket a kortárs fotóművészet kiemelkedően tehetséges alkotóinak és alkotócsoportjainak kitüntetésére használt fel a MAFOSZ. A plakett egyik oldalán Vállas Antal portréja szerepel, amint éppen exponál. A plakett másik oldalán az általa készített, de csak leírásból ismert felvétele látható. Az eddig elő nem került dagerrotípiát egy 1839-es metszet alapján rekonstruálta a plakett tervezője és kivitelezője Várhelyi György szobrászművész.