A Székesfehérvári Fotóklub nyugdíjas és örökös tiszteletbeli művészeti vezetőjétől Nagy Ottó Sándor fotóklubtagunktól.
2013. március 21-én kora reggel a kórházi ágyán elhunyt, hosszas betegsége és balesete, melyeket türelemmel és méltósággal viselt, végül még is csak legyőzték Őt.
A 86. születésnapja előtt pár hónappal egy szebb világba költözött, ahol élete legnagyobb szenvedélyének a fotográfiának hódolhat.
Több mint fél évszázados fotós tevékenysége során több generációnyi ifjú és kezdő vagy haladóbb, a fotózás iránt érdeklődővel ismertette, szeretette meg a fotózást.
Nála szenvedélyesebben talán senki nem foglalkozott a „Fotóklub tevékenységgel, klubépítéssel”.

Bár az utóbbi években fotózni már nem nagyon tudott, de a fotóklub ténykedéseivel még aktívan foglalatoskodott. Sokat ismételgetett tanácsaira sokan visszaemlékezünk, a klub weblapján örökre ott marad a neve és minden vele kapcsolatos információ, fotó, hálából a fotóklubért és a fotográfiáért végzett állhatatos, kitartó munkájáért. Kiállításaink nagy részét a még életében róla elnevezett a Székesfehérvári Művészetek Háza (Fejér Megyei Művelődési Központ). III. emeleti „Nagy Ottó Sándor Galériában” igyekszünk megrendezni. Ezzel is tiszteletet adva munkásságának, emlékének. Melyet diplomái kitüntetései is igazolnak
Idézet: Nagy Ottó Sándor fotós önéletrajzából:
„1963 óta kísérem figyelemmel Székesfehérvár lakóinak életét.
Mint a VIDEOTON Fotókör vezetője és később a Pintér Károly Fotóklub, majd a Székesfehérvári Fotóklub vezetőjeként mindenre nyitott szemmel és fényképezőgéppel tekintettem a város és az ország kulturális eseményeinek és életének fejlődésére, és megörökítettem a jövő számára.
Figyelemmel kísértem a művelődési házak életét, színházi és egyéb előadások bemutatóit.
Az ARÉV újságírója, fotóriportereként bemutattam Székesfehérvár építésének gigászi tevékenységét, dolgozóinak, lakosainak életét. A munkásközösség havonta megrendezett találkozásait híres színművészekkel, Kossuth-díjas színészekkel és képzőművészekkel.
Aktív fotós tevékenységem alatt 27 önálló kiállításom volt. Külföldön is több helyen eredményesen szerepeltem fotóimmal. 24 egyéni díjat és 4 nívódíjat is kiérdemeltem, valamint a Szocialista Kultúráért érmeket is.
A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségétől (Mafosz) elismerésképp aranydiplomás fotóművész és életmű kitüntetést a Mafosz-ban végzett és megalakulásában közreműködőként végzett munkáimért és a 40 éves aktív fotós tevékenységemért érdemelhettem ki, kaphattam meg a kitüntetéseket, díjakat:
HonE-MAFOSZ, HonES-MAFOSZ, E-MAFOSZ/g.”
A díjainál is nagyobb elismerés talán, hogy még életében Róla nevezték el Székesfehérvár egyik legnagyobb kiállító helyiségét, galériáját: Nagy Ottó Sándor Galéria.
A székesfehérvári fotóklubok tagjai talán még sem csak a kitüntetéseire büszkék vagy nem azokra emlékezünk, inkább Ottó személyére, személyiségére, kitartására, szorgalmára és állhatatosságára, melyekkel sikerült neki a változó időkben és nehéz helyzetekben is megmentenie, átmentenie a Fotóklubot. Ezt legnagyobb, legértékesebb életműveként a Székesfehérvári Fotóklub tagjaira hagyta örökül. Örökségét a Székesfehérvári Fotóklub tagjai legjobb tudásuk szerint viszik tovább, ezzel is megőrizve Nagy Ottó Sándor emlékét.
Minden cselekedetünkkel azon leszünk, hogy Ottó büszkén és boldogan tekinthessen le ránk.
Emlékét és ránk hagyott alkotásait, fotóit megőrizzük!
Nyugodjék békében!