„Kevesen tudják, hogy van egy olyan szervezet, ami bárkinek a fotóira az alkotó tudta és beleegyezése nélkül felhasználási jogot adhat másoknak.” – olvasható Völgyi Attila blogján – „Ez nem átverés, hanem nagyon is komoly szerzőjogi tény. Még a tapasztalt fotósok közül is kevesen tudják, hogy Magyarországon a Hungartnak törvényi felhatalmazása van (szinte) bárkinek a már megjelent alkotásai felett rendelkezni. A fotós megkérdezése és engedélye nélkül engedélyezhetik a fotóitok felhasználását. Aki tud a létezésükről, még az sem nagyon találkozott velük, inkább csak hallomásból tudja, hogy van ilyen. Szinte senki sem tud viszont arról, hogy meg lehet akadályozni, hogy nélkülünk üzleteljenek a képeinkkel. Tennetek kell érte, hogy ők ne dönthessenek nélkületek a ti szerzői jogaitokról. A Kilépő nyilatkozatnak szeptember 30-ig kell megérkeznie, hogy következő év januárjától már ne szólhassanak bele, mi történik a képeitekkel.”
„A HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület a képző-, ipar- és fotóművészek szerzői jogainak kollektív kezelésére létrejött szervezet (a továbbiakban csak a fotósokról írok, mivel én ezt a területet ismerem és engem, meg szerintem titeket is ez érint). A szerzőjogi törvény különleges jogkörrel ruházza fel őket, hogy az alkotók helyett engedélyt adhassanak a fotók (és más hatáskörükbe tartozó alkotások) másodközlésére. Ez azt jelenti, hogy bármely fotós már nyilvánosan publikált képeinek felhasználását engedélyezhetik bárkinek a szerző megkérdezése, beleegyezése, szándéka, vagy akár annak tudomása nélkül. Ezt nevezik kiterjesztett hatályú közös jogkezelésnek. Ennek a célja az alkotók jogainak védeleme és a jogkezelés egyszerűsítése volna.
Fontos kiemelni, hogy a Hungart működése teljesen törvényes, jogszerű és még a közös jogkezelés törvénybe iktatása sem valami ármány része. A magyar szerzői jogban is régóta működik ez az intézmény (a Hungart 21 éve jött létre), de az EU joggal is teljesen összhangban áll. A céljuk sem feltétlenül rossz, de a működésüket nem tartom hatékonynak, korszerűnek, illetve szerintem nem, vagy legalábbis nem megfelelően szolgálják a fotósok érdekeit. Az ilyen közös jogkezelő szervezeteket (amik közül az Artisjus a legismertebb a CD-k és DVD-k hologrammos matricáiról) azért hozták létre, hogy leegyszerűsítsék vele a hétköznapi tömeges szerzőjogi aktusokat. Ez akár jó is lehetne. Például egy elérhetetlen fotós képének felhasználásához is szükség van a készítő engedélyére. Viszont ha a fotós valamiért nem elérhető, akkor a Hungarthoz lehet fordulni. A felhasználók kifizetik a jogdíjat a szervezetnek, a Hungart engedélyezi a szerző helyett a fotó felhasználását. Ez után a Hungart levonja a saját kezelési költségét, majd a fennmaradó összeget továbbítják a jogosultnak. Jobb esetben a fotós pedig meg is kapja a saját részét...”